Sátoraljaújhely (Gyaááácity)

Nagyon-nagyon rég nem írtam már a blogra... teljesen átalakultak a prioritások a nyáron. Nem is voltam sokat fotózni, amikor mentem, akkor visszanézve a képeket feltettem magamnak a kérdést, hogy "Ugyan ezt most miért kellett?"... Ami meg mégis olyan volt, annak az utómunkáival kerültem iszonyatos csúszásba.
Ilyen ez a mostani bejegyzés is. Július végén voltunk Sátoraljaújhelyen (hosszú szó... továbbiakban: City) Balázs meghívására. Mivel mindannyian dolgozunk, szabink pedig véges, ezért csak szombat reggel indultunk, és vasárnap már jöttünk is haza.
Mindezek ellenére Balázs egy kábé ötnapos programot állított össze számunkra, amit szerintem rögtön az elején borított a társaság kérése: menjünk be Sárospatakra!

Sárospatak

Patak szép, már amennyit láttunk belőle. Az pedig nem sokkal volt több, mint a vár és a patakpart.
Megérkeztünk, jegyvásárlás (fotósjegy rengeteg pénz, le se merem írni... nem vettem, nem fotóztam inkább), és nem sokkal később indult a kb. egy órás tárlatvezetés. Amíg várakoztunk kisétáltunk a várfalra körbenézni... és aszalódni. Rettenetes hőség volt a hétvégén végig.
A tárlatvezetés a torony aljában indult. Megmutatták a magtároló gödröket, kutat, pici folyosókat, majd feljebb két kis szobát, aztán valami tanácstermet, kápolnát, fogadó termet és a torony tetejéről a kilátást. Meséltek a vár gazdáiról, vendégeiről, történetéről, tehát a szokásos dolgokról. Miután véget ért az idegenvezetés, beengedtek még az állandó kiállításra a jegyünkkel, ahol mindenféle használati tárgyakat lehetett megnézni, kezdve a hajtűtől, a söröskorsókon át egészen a fegyverekig. Nem volt nagyon izgalmas, de ha már erre jártunk, akkor kár lett volna kihagyni.
Lenéztünk a patakpartra is... hát azért lenne egy-két ötletem, hogy mit is lehetne kezdeni a területtel, mert iszonyú kihasználatlan, kicsit kusza... legalább rendesen parkosíthatnák a vár környékén...
Fagyizás után autóba pattantunk és megtettük azt a maradék kis utat a végállomásunkig. A terv az volt, hogy este pörköltöt főzünk, addig pedig a nem rég kialakított kalandparkban szórakozunk. Mint oly sokszor már, Balázs tervezett, mi pedig eltoltuk. A városnézés és a vásárlás elhúzódott, így döntenünk kellett, hogy vagy felvonózunk a kilátóhoz és onnan nézünk körbe, vagy bobozunk... A kilátó nyert, a bobot elnapoltuk, jól tettük. Nagyon szép, tiszta idő volt, messzire elláttunk.
A szállásunk a hegyoldalban volt, a szőlő közepén egy kis ház, pincével. Gyors tűzrakás után, elkezdtük a pörköltfőzést. Későn kezdtük, későn lett kész, de szerintem nagyon finom lett... Kellemes este volt. Annyira jó volt az idő, hogy a tőkék között a csillagok alatt aludtunk. Egy kis ízelítő a hely hangulatából:

Szőlő

Szőlő

Szőlő

Szőlő

Szőlő

Másnap délelőtt megtámadtuk a bobot. Szerintem Magyarország leghosszabb, és talán legizgalmasabb pályáját építették meg ide.
Ebéd után hazafelé vettük az irányt, de még megálltunk egy tengerszemet megnézni. Egy rövidebb földutas vezetés után kipattantunk az autóból, és besétáltunk az erdőbe. Nagyon jó volt a hűs árnyak között a tűző nap után. A tengerszem igazából egy bányató, ami ott maradt. Nagyon érdekes látvány volt.

Tengerszem

Szőlő

Szőlő

Miután lefotóztuk magunkat a partján is, visszasétáltunk az autóhoz, és hazajöttünk.
A végére Balázs is elismerte, hogy több programot tudtunk belezsúfolni a két napba, mint gondolta volna. Nagyon jó kirándulás volt! Muszáj lesz megismételni. :)
Ezúton is köszönöm Balázs szüleinek a szervezést, a segítséget és a vendéglátást!